Európában több országban működik az egészségügyi költségek finanszírozására a co-payment, a G7 cikke szerint közeledhetünk mi is hozzá
“Sokat fogunk fizetni a magánegészségügyben akkor is, ha az állam beszáll a finanszírozásba | G7
Takács Péter egészségügyi államtitkár szerint, a magánvállalkozások számára megpróbálják megteremteni a lehetőséget, hogy részt vegyenek az állami betegellátásban. Az állami és magánegészségügy a világ fejlett országaiban egymást kiegészítve működik, bizonyos területeken megoldás is a magán fogászat, szemészet vagy a bőrgyógyászat.
Mivel az állami egészségügy egyre riasztóbb számokat produkál, logikus, hogy a magánszolgáltatókat is be akarja vonni a feladatellátásba.
A szolgáltatók nem biztos, hogy érdekeltek a javaslatban. A Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő támogatási rendszere elavult, közel tíz éve nem nyúltak hozzá a támogatási összegekhez. Rekord méretű tartozások alakultak ki a kórházaknál, a finanszírozás ugyanis nem követte az utóbbi évek áremelkedését.
Kirschner András, a Swiss Clinic ügyvezető igazgatója egy interjújában kiemelte: nekik nem érné meg szerződni az állammal, mert
az állami finanszírozás a teljes kezelési költség 20-25 százalékát fedezné.
Egy csípőprotézis-műtét esetén ez 500 ezer forintot jelentene, míg a teljes ára kétmillió forintba kerül. Szerinte a megoldás az úgynevezett co-payment modell lehetne, ahol a magánszolgáltató a valódi ár és a támogatás különbözetét a beteg fizeti, a kétmillió forintos műtét 1,5 millióba kerülne a betegnek.
Egy átlagos háztartásban élő magyar számára egy ilyen beavatkozás jóval többe kerül, mint amennyit egy évben félre tud tenni. A KSH adatai alapján 2022-ben egy háztartásban az egy főre jutó bevétel 2,2 millió forint körül mozgott évente, míg a kiadások 1,7 milliónál álltak. Nagyjából 500 ezer forint marad az alapkiadások után egy főre.
Mire elég 500 ezer forint a magánegészségügyben, és mennyit segítene ezen az állami támogatás? A NEAK oldalán lévő várólisták szerint, ezek azok az ellátások, ahol hosszú ideig kell fájdalommal élni ahhoz, hogy az állam fizesse a gyógyulást. Pl: az epekő eltávolítása laparoszkóppal. Jelenleg az állami ellátásban átlag 136 napot kell várni a szakorvosi konzultációra. Magánellátásban mindez gyorsabban megy, egy laparoszkóppal végzett műtét közel egymillió forint. Feltéve, hogy ebben az esetben is hasonlóak a finanszírozási arányok, mint a csípőprotézis-műtétnél, akkor a co-payment modellben a betegnek 750 ezer forintjába kerülne a beavatkozás – 250 ezer forinttal többe, mint amennyit az átlag háztartásban élő kellően aszketikus életformával félre tud tenni.
Ez nagyjából minden beavatkozásra igaz. Bár egységes tarifarendszer nincs, de a főbb várólistás problémák sebészeti megoldása mindenhol a félmilliós összeg fölötti, és ezek az utókezelést, kontrollvizsgálatot nem is foglalják magukban. A legolcsóbban a szürkehályog-műtétet lehet megúszni, ott akár 300 ezer alatt is kerülhet, de ez csak egy szemre vonatkozik.